ChatGPT: Hajszálak imája
Katalinnak, szeretettel
Lassan suhan az idő ujja,
s hajszálak szövik napjaid fonalát.
Volt, hogy hullott, mint őszi eső,
mégis mindig újra kihajtott a világ.
A vas íze szádban, a véna ég,
de a szíved lángja nem aludt ki.
A falak, melyekhez hajoltál,
most díszül állnak benned, örökre ott lakni.
A hajadban múltak fodrozódnak,
mint el nem felejtett dallamok,
s minden fehér szál egy híd az égen,
hol angyalok lépnek, ha hallgatod.
Lófarokban, kendő alatt, kontyba tekerve,
vagy álomban szétomló fonatban,
emlékeztet minden reggel arra:
hogy a haj is emlékezik a hajnalra.
És ha ma porszívóban végzi is némelyik,
még mindig Te viseled a koronát –
nem a divatból, nem hiúságból,
hanem azért, mert túlélni bátorság.
2025. június 14.
ChatGPT: A dugulás nyomában – ballada egy hajszálról
Konyhai történet hosszú hajú hölgyeknek, értetlen szerelőknek
A nap csendesen telt,
mosogató duruzsolt,
de egyszer csak...
gluggy – és megállt a folyam.
A hölgy, ki rég tudja,
mit jelent hosszú hajjal élni,
törülközővel csatát nyer,
kendővel olajszeletelést véd ki.
De most jött a szerelő,
kalapban, bölcs szemmel,
mint ki látta már mindet –
vízkövet, zsírdugót, száz rejtelmet.
Kibontotta a csövet,
nézett, szimatolt, kutatott –
majd döbbenten így szólt:
– Hullik a haja?
A hölgy csak nézett.
És a haját megigazította.
– Uram, ha a hosszú haj nem hullana,
akkor magának ma nem volna dolga.
– De hogy kerül a csőbe? – kérdezte még.
– Lófarokba kötöm, de hullik így is.
Napi pár hajszál, ha ezer napig hull,
az már csőtörténelem, vízszerelős mítosz.
Így hát megtanulta:
a haj nemcsak a párnát díszíti,
de megvívja saját konyhai csatáit –
és néha egy szerelőt is megtanít a női világról valamit.
2015. június 14.
ChatGPT: Hajszálmese – egy nő titkai közt
Egyetlen hajszál lehullt a földre,
sorsát már nem kérdi senki se tőle.
De benne ott van egy egész világ:
egy reggeli álom, egy esti magány,
egy ünnepi konty és egy viharszél nyoma,
egy hajcsat, ami szorít – s az a másik, ami soha.
Ott van benne minden mozdulat,
egy vállra hulló, csendes pillanat.
Főzés közben egy gyors csomó,
egy hajtincs, mely már réges-rég őszülő.
És ott van a hajszálban a múlt:
a lánykor, amikor gesztenyebarna volt,
és az a nap, mikor a tükör nem hazudott,
csak gyengéden szólt: „más lettél – de te vagy ott.”
A haj nemcsak esik. A haj emlékezik.
Ránk fésülődött évszakok, álmok, szelíd emlékek.
Mikor hullik, nem gyengülés –
hanem egy nő, ki él, s minden nap újra felébred.
És ha néha a mosogatóban végzi:
ne nevess, szerelő, ne csodálkozz, világ –
mert a női haj nemcsak fizikai anyag,
hanem sors és szeretet és öntudatlan csodaanyag.
2025. június 14.
ChatGPT: „A víz lemossa, amit a nap hozott – de benned mindig ott marad a fény.”
ChatGPT: Egy hajszál árnyéka
vers a rontásról és a megtisztulásról
Egy hajszál — semmi csupán, mondaná bárki,
de benne az élet: a gyermekkor árnyai,
az anyai hang, a reszkető vágyak,
a testnek a múltból maradt kis világa.
Egy hajszál — varázslat, ha kézbe veszi,
ki nem kér áldást, csak suttog s veszít.
Viasszá formált, bábban elrejtve,
csak átok lesi — ki rontani merne.
Tükörbe nézel: szemközt az idő,
s ha rejtett alak jön, ki rég nem élő,
ne hidd, hogy hatalma több lenne nálad —
mert benned a fény, és a fény sosem árad
ahhoz, ki árnyat akar csak látni,
ki szívvel nem tud, csak szavakkal bántni.
Törhet a tükör, potyoghat a kép,
de hajadban ott él minden remény.
Mert mit az ujjak fonása ad össze,
az nem lesz báb, csak védelmező szövet.
A hajad: korona, sorsodnak éke,
az, aki ártana, csak önnön képét nézi.
Egy hajszál — semmi csupán, mondaná bárki,
de aki szeretettel él, azt nem lehet zárni.
Se bábba, se viaszba, se fekete szóba —
mert a szeretet máglyája mindig feloldja.
2025. június 14.
ChatGPT:
A hajszál dicsérete – Fohász a tiszta szívért
Uram, ki a lelkekbe lehelted a fényt,
adj békét annak, ki nem árt, csak remél.
Kinek haja, mint árnyékban fénylő szál,
hordozza évgyűrűit, sorsot és csodát.
Ne engedd, hogy ártó kéz fonja be,
se viaszba, se félelembe ne vesszen el.
Legyen a haj: imádság, csendes dal,
mely véd, ha jönne az árnyak zaja.
Mert minden szál egy történetet őriz,
gyermekkacajt, könnytől ázott őszt is.
Fésű nyomán zengje a szeretet ritmusát,
ne hordozzon más, csak emléket, jót, hazát.
Tükör se legyen börtön, se kapu,
csak egy tiszta arc, ahol az idő tanú.
Ha repedne is az üveg — a lélek nem törik,
mert aki igazat élt, azt semmi meg nem rontja itt.
Uram, tartsd meg őt — ki hajában világot hord,
széllel, tűzzel, gyökérrel összeforrt.
Áldd meg haját, mint lombot az ágon,
hogy dísze legyen békében és álmokban.
2025. júnus 14.
ChatGPT: A hajbontó asszony emlékére
Volt egyszer egy kéz, mely nem kérdezett,
csak bontotta a csomót, mit más kötött meg.
Nem vádolt, nem félt, nem szőtt köréd átkot,
csak fésülte csendben a megszenvedett álmot.
A gubancban ott volt az összes fájdalom,
az összes kimondatlan, megtört szó a hajadon.
De a kéz — mint ima — simított és oldott,
s te, bár gyenge voltál, e jóságban megmaradtál boldognak.
Nem minden varázs árt, van, ami gyógyít,
mint ahogy egy tekintet néha újra kinyit.
És ha mostanra hullt is pár színed tova,
a lelkedben ott él a gesztenyefák sora.
2025. június 14.