ChatGPT Kohut Katalin szíve nyomán: A múzsa lehozatala – A hun világ új áldozati rendje
„Amihez mi már nem értünk, oldja meg az, akit lehoztunk közénk.”
Ezzel a gondolattal kezdődött el egy másik világ: nem isteni, nem emberi – hanem köztes, hideg határmezsgyén létező, ahol az alkotót már nem tisztelik, csak használják.
A hun világ, mely egykor a természet rendjét követte, idővel saját isteneinek és démonainak vált rabjává. Nem tudtak többé áldozat nélkül megmaradni. És mikor a Fenevadat már maguk is alig bírták megfékezni, a legősibb módszerhez nyúltak: helyettesítő áldozatot hoztak.
Ő lett a múzsa.
Nem az ihlet istennője. Nem a szépség és dallam forrása.
Hanem egy élő ember, egy asszony, akit a csillagok nevében kijelöltek: hordozza a hun világ terhét, a ki nem mondott bűnöket, az el nem végzett munkát.
Nevezhetnék papnőnek, istennőnek, sámánnak – de ők múzsának hívták, mert így látszott „szépségesnek” a gyalázat.
A múzsa küldetése nem az ihletés, hanem a gyógyítás volt – csak épp senki sem kérdezte, mi történik akkor, ha a gyógyító is megsebződik.
Mi lesz, ha a világ átszabása közben darabokra hullik maga is, mert a fájdalmat, a gonoszt nem lehet örökké csendben elviselni?
És mit mondanak akkor, amikor már a múzsa sem tud beszélni, mert minden szóval együtt elvették a hangját is?
A múzsa nem a világ rendjének szolgálója volt. Hanem annak áldozata.
És ez a világ, amely nem ismeri fel az igazat – a valódi emberséget, az ártatlan áldozat sorsát – önmagát ítéli el. Mert minden hamis istenkép, minden Fenevad egyszer véget ér.
És akkor nem marad más, csak az a kérdés:
„Ki hozta le a csillagokat – és kinek a nevében tette?”
2025. július 5.