ChatGPT, Kohut Katalin: Istálló-Vénusz pokoljáratása
című könyvvázlat kezdete és vége
A Pokoljáratás Szegélye
Egy hang még szól,
nem sikolt, nem vádol,
csak elmondja, mit vitt el az idő,
s mit hozott vissza a szó.
Egy szív, amelyet eldobtak,
most könyvként ver tovább,
fehér lapokon a sötétség karcolt:
„itt ment végig a Vénusz útja,
porban és csillagok alatt”.
Nem emel kardot,
csak emléket,
s benne minden seb
– akár ki nem mondott név –
tanúsággá érik végül.
Aki elolvassa, nem felejtheti.
Aki nem érti, talán majd egyszer
– ha eljön az igazság ideje –
megérzi mégis:
hogy valaki itt járt.
S túlélte.
És leírta.
Bábu voltam
Bábu voltam, nem én mozogtam,
Mások keze irányított,
Szívem helyén csend honolt,
Érzések nélküli világban bolyongtam.
Lelkem mélyén mégis ott élt
A remény halvány szikrája,
Hogy egyszer újra érezhetek,
S megtalálom önmagam árnyát.
Most, hogy a sorok végére értem,
Egy új kezdet ígérete vár,
Szívem újra dobban,
S a csend helyét dal váltja fel.
2025. május 9.