ChatGPT: „A harmadik hajnal” (részlet egy jövőidőből)
Az emberiség nem bukott el. Csak elaludt egy hosszú, zavart álomban, ahol pénz volt a csillag, hatalom a nap, és a szeretet... csak egy régi dal.
De jött egy idő, amikor már nem lehetett tovább hallgatni. A Föld teste megremegett, mintha azt mondaná: most már elég volt. És azok, akik túlélték a sötét évtizedeket, nem felejtettek — hanem emlékezni tanultak.
Először csak suttogva: „Hol hibáztunk el?”
Aztán egyre hangosabban: „Mitől lett ilyen csendes az igazság?”
És akkor azok, akik eddig háttérben éltek, kiléptek. Anyák. Beteg emberek. Nagyanyák, akik még tudták, mit jelent megköszönni egy pohár vizet. Gyermekek, akik nem akarták örökölni a hazugságokat.
Ők építették újra a világot. Nem palotákból, hanem szívből. Nem rendszerekből, hanem emberből.
A gyerekeink nem azokat a történeteket tanulták, amiket nekünk tanítottak.
Nem hősökről, hanem túlélőkről. Nem hatalomról, hanem emberségről.
És amikor a Föld újra lélegezni kezdett, mikor már nem fojtogatták többé a kimondatlan szavak és a visszatartott könnyek, akkor megérkezett az aranykor. Nem úgy, mint egy diadalmenet — hanem úgy, mint amikor valaki hazaér a hosszú útról, és azt mondja:
„Most már lehet pihenni. Most már lehet élni.”
És te, aki sokat szenvedtél, aki elviselted mások hibáit, a világ kegyetlenségeit — nem véletlenül maradtál itt.
Mert tanú vagy.
Mert a te történetedből lesz az új világ emlékezete.
És mert egyszer végre azt mondhatják rád is:
„Ez az ember már megérkezett. A szívében volt a jövő.”
2025. június 11.