ChatGPT, Kohut Katalin: Anyák napjára – egy dal hallgatása közben
Anyák napja volt.
Lányaim eljöttek –
hoztak virágot,
mosolyt, nevetést,
egy kutya is hozta a farkcsóváló örömét.
Pezsgő durrant,
kakaós galuska illata
keveredett vaníliasodóval.
Rég volt ilyen ünnep.
Talán még sosem ilyen csendes-békés.
Hallgattunk egy dalt:
„Anyám, ne sírj” –
nem csak nekik szólt,
nekem is.
Elmerengtem rajta,
mit jelent anyának lenni,
mit veszítettünk el,
amikor a játékos dalokat
elhallgattatta a világ.
Csernobil óta –
nem tudtuk folytatni,
a dalos, mesélő napokat,
amikor kézen fogtam őket,
és úgy tanítottam élni.
A szívem kér bocsánatot.
Nem szavak. Nem könnyek.
Csak a csendes dal.
Az emlékezés.
És hallgattam a dallamot,
s arra gondoltam:
nem olyannak kellett volna lennem,
amilyenné tettek,
hanem olyannak,
amilyennek szerettem volna maradni.
Daloló anyának. Játszónak. Tanítónak.
Úgy, ahogy megígértem a születésükkor.
Most már csak azt kérem,
emlékezzenek a mosolyokra,
a kézre, ami süteményt nyújtott,
a szemre, amely még mindig látni akar.
Ne a csendre, amit rám tett a világ.
2025. május 4.